Festéskor, a festékek feldolgozása során figyelembe kell venni a légköri hőmérsékletet, a felületi hőmérsékletet, a légnedvességet, a széljárást (kültérben) és egyéb a festést befolyásoló tényezőket. Festési munkát csak akkor szabad végezni, ha a bevonandó felület hőmérséklete legalább 3°C-al magasabb, mint a körülötte lévő levegő harmatpontja!
Tilos alapozó és tűzvédő festékek alkalmazása, ha a környezeti hőmérséklet +5°C alatt, és a relatív páratartalom 80% fölött van.
Általában kerülni kell e festékekkel a festést akkor, amikor a levegő hőmérséklete +5 °C alatt van, és a relatív páratartalmat nem ismerjük, vagy nem tudjuk bemérni.
Figyelembe kell venni, hogy a festékbevonatok, különösen a vizes bázisúak, a felhordásuk után néhány óráig érzékenyek a nedvességre (páralecsapódás, eső).
A festék általában azért válik le az alapról, mert párás, nedves vagy jeges felületre kerülnek.
Nedvesség és hő hatása
A levegő relatív páratartalma különböző módon hat az eltérő festéktípusok száradási és filmrétegképzési tulajdonságaira. Általános szabályként az fogadható el, hogy a korrózióvédő festés és a festék száradási, keményedési ideje alatt a levegő, a felület, a festék hőmérséklete és a relatív páratartalom értékeinek azonosnak vagy kedvezőbbeknek kell lenniük, mint a festékek műszaki adataiban a festési körülményeknél meghatározott minimális követelmények. Általános követelmény, hogy oldószeres festékek alkalmazása során a levegő relatív páratartalma nem haladhatja meg a 80%-ot.
A vizes festékeknél a levegő relatív páratartalmának 20-70% között kell lennie. A magasabb páratartalom lassítja a száradást és megnöveli a festék meg folyásának veszélyét. A túlzottan alacsony relatív páratartalom felületi feszültséget gerjeszthet. (repedés).
A tiszta, sima, fényes felületeken a vízpára akkor csapódik ki, alakul nedvességgé, amikor a levegő relatív páratartalma 100%. A durvább és szennyezett felületeken a nedvesség alacsonyabb, azaz 60-70%-os páratartalomnál is lecsapódik.
Amennyiben a fémfelület hőmérséklete a környező levegő hőmérsékleténél alacsonyabb, akkor bizonyos esetekben nedvesség-kondenzáció alakul ki a felületen, még akkor is, ha a levegő relatív páratartalma alacsony. Ebből kifolyólag fontos, hogy a fémfelület hőmérséklete jóval a levegőharmatpontja felett legyen. (min. 3 C fokkal.)
A felületek a hőmérséklet emelkedésével lassan leszáradnak, azonban semmiféle előkezelést vagy korrózióvédő festést nem szabad megkezdeni azt megelőzően, hogy az acélfelületek és a levegő hőmérséklete kiegyenlítődne.
Amennyiben a levegő hőmérséklete 0 "C alatt van, akkor ellenőrizni kell, hogy a befestendő felületen ne maradjon jég. A nedvesedés a levegő melegítésével vagy szárítással szüntethető meg
A levegő hőmérséklete és a filmréteg kialakulása közti összefüggés
A hőmérséklet lényegesen befolyásolja a festék száradási, kikeményedési idejét és a filmréteg kialakulását. Alapszabály, hogy minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabb a száradás ill. a kikeményedés.
Az alacsony hőmérséklet károsan befolyásolhatja:
• a befesthetőséget,
• a száradást, a kikeményedést és a filmréteg kialakulását,
• a térhálósodást,
• a tartósságot, azaz a filmréteg védőképességét.
Összefoglalva:
Harmatpont : Az a hőmérséklet (t0), ahol a (hűtött) levegő vízgőzzel telítetté válik és megkezdődik a lecsapódás. Nulla oC alatti levegő esetében dérpontról beszélünk.
Harmatpont (telítési hőmérséklet): általában a levegő hőmérséklete gyorsabban változik, mint a páratartalma, ezért leggyakrabban a levegő úgy válik telítetté, hogy az adott páratartalmú levegő lehűl és ha eléri azt a hőmérsékletet, amelyen telítetté válik, akkor azt mondjuk, elérte a harmatpontot. (Azaz, ha tovább hűl, akkor a benne lévő vízgőz egy része kicsapódik pl. harmat formájában.)
A levegő víztartalmával kapcsolatos mérőszámok
Az abszolút légnedvesség vagy páratartalom (a) az egységnyi térfogatban lévő vízgőz tömege, többnyire g/m3-ben kifejezve.
A fajlagos vízgőztartalom az egységnyi tömegű (1 kg) nedves levegőben található vízgőz tömege (g/kg). Földközeli átlagos értéke 9,5 g/kg körüli.
Vízgőz- vagy páranyomás (e): a levegőben lévő vízgőz parciális nyomása - többnyire mbar-ban megadva.
Relatív nedvesség (U): a tényleges (e) és a telítési gőznyomás (E) hányadosa %-ban.
E paramétereket nedvességmérőkkel (higrométerekkel ) határozzák meg. Fajtáik: higroszkópos (nedvszívó) higrométerek (ilyen pl. a hajszálas műszercsoport), pszichrométerek (a párolgás hőelvonásán alapulnak) és a harmatpont-higrométerek.